Santa Pod, European Finals

A 2007 évi Dragracing Hungary versenysorozat abszolút dobogósainak fődíja egy háromnapos angliai kirándulás volt a FIA European Drag Racing Championship utolsó fordulójára, a European Finals-ra, amit szeptember 4. és 7. között rendeztek meg Európa legjobb pályáján, Santa Podon.

Kis csapatunkat a három autós dobogós (Mauchner Attila, Vogelsinger Sándor, Zlatarics Botond),
a három motoros dobogós (Bozsó Gábor, Gavula R.M. István, Dékány Mihály), plusz a superstreet kategória bajnoka és párja (Reile Tamás, Kerekes Olga),
valamint a Dracing Hungary küldöttsége (Lajos Roland, Darvas Gábor, Kohári Attila) alkotta.
Most jut eszembe még én is ott voltam. :D  (Ezúton is köszönöm a lehetőséget, Zoli!)

Némi kérdezgetés után sikerült megtalálni az autókölcsönzőt, ahol egy Peugeot 208-ast és egy Citroen C4 Picasso-t ragadtunk magunkhoz. A pugot Boti, a citromot én vezettem. Már vezettem Angliában a 2004-es túránk alkalmával, de ez volt az első alkalom, hogy jobbkormányos autóval kellett boldogulnom. A manuális váltó kezelését rögtön ki is osztottam az anyósülésen ülőnek, mondván végülis neki teljesen kézreesik. :) Egész jól működött ez az "automata", de akárcsak az igazi, ő sem mindig akkor váltott, amikor én gondoltam.  De poénnak jó volt.

A másik autóban volt GPS, így elég egyszerűnek tűnt a feladat, hogy kijussunk az M1-es autópályára.  Valahogy mégis sikerült megnézni az összes zsákutcát a reptér kiszolgáló parkjában.  De végül csak sikerült eljutnunk Northampton-ig, ahol egy elég komplex körforgalomban előbb mentünk vagy 3-4 kört, mire kiderült hol hova is kell besorolni. Aztán jól körbeautóztuk a szálloda környékét, mivel a vezérkocsiból nem vették észre a Holiday Inn logóját.  Persze lehet, hogy én is csak azért tudtam hol keressem, mert még elutazás előtt megnéztem a Google Earth-ben.

Becsekkolás után úgy döntöttünk ideje megebédelni. A szálloda szomszédságában volt egy remek grill étterem, ahol mi voltunk az első vendégek.

Remek kaját nyomtunk, majd kis pihenő után elindultunk a pályára. Annyira nem könnyű odatalálni, szóval a GPS-re hagyatkoztunk, ami persze félúton bedöglött, épp egy körforgalom közepén. Némi szerencsével jó úton indultunk tovább, majd egy közeli benzinkúton vételeztünk egy térképet. Nem sokkal ezután persze elkezdték kis táblák jelölni, hogy az adott körforgalomban éppen mi a követendő irány, oda is találtunk szépen.

Hát nem volt nagy tolongás a bejáratnál, a belépőink átvétele után igen közel tudtunk leparkolni a pályához, sőt a másik autó még közelebb ment, mint lehetett volna. Gondolom tapasztalatokat akartak gyűjteni, mennyire kemények a biztonságiak. :)
Elég borzasztó állapotok fogadtak, egy merő sártenger volt minden, ahol nem volt aszfalt, sem beton.

A pálya mellé egy jó nagy bazársor is odatelepedett, lehetett kapni ruházattól kezdve, a szerszámokon, át autó és motor alkatrészekből készült Predator figurákig mindent.

A bazársor mellett már kezdődött a depó, ami félelmetes méretű volt, rengeteg kamion, kisebb- nagyobb busz és persze köztük a vasak.

8 Top Fuel Dragster, 8 Top Methanol Dragster, 8 Top Methanol Dragster, 9 Pro Stock, 20 Pro Mod, rengeteg "amatőr" kategóriás autó, és motoros.

Egészen a depó elején megtaláltam Andy Frostot, akivel még tavaly, Lengyelországban a King of Europe alatt ismerkednem meg. (Aki volt áprilisban a moziban, láthatta is a vele készült interjút) Kellemes meglepetés volt, hogy megismert, jól elbeszélgettünk. Olyan jól, hogy 5 óra körül a társaim jöttek értem, hogy már indulunk is vissza a szállásra. Egy közeli ABC-ben bevásároltunk, megvacsoráztunk, majd eltettük magunkat másnapra.

Szombat

Fél 11 körül értünk ki a pályára, ahol most is eső fogadott. Még a vacak idő ellenére is rengeteg ember várt a lelátókon. A rutinosak kempingszékekkel felszerelkezve jöttek, a lelátó dombon igen kényelmesen el tudtak helyezkedni.

Ha már versenyre sok esély nem volt, gondoltuk megnézzük a kaszkadőr bemutatókat. A Live Action Arena egy jó nagy placc, a versenypályával párhuzamosan helyezkedett el, a lelátódomb másik oldalán. Négy fő műsorszám volt, elsőnek Terry Grant kezdett. Különböző autókkal 360-as fordulók, egyhelyben pörgés, nyolcasok autók között, két kerekezés (oldalvást), stb. Nem piskóta a fickó.

Utána egy 17 tonnás tűzoltóautó következett, ami szintén képes kétkerekezni, de ő máshogy csinája, a két hátsó kerekén manőverezett össze-vissza. Az alap produkció nem rossz, de nem nagyon van értelme hosszú perceken át nézni gyakorlatilag ugyanazt. Főleg, hogy nagyon lassú a jármű, ha felállt kétkerékre, akár meg is állhat, nem borul vissza. Egyébként a hatalmas tömegén kívül nincs más trükkje, a motor a gyári helyén  van, elől a fülke csőrében.

A harmadik show 4-5 motoros streetfighter volt, a szokásos stoppie-k, wheelie-k.
Végül jött két Monster Truck. Ezek igazi bigfoot-ok voltak, kompresszoros, alkoholos V8 motorokkal meglehetősen ütős show-t csinálnak, nem egyszerű autótaposást. A képen "Podzilla" első ugratása látható. A másik bigfoot, Red Dragon a nyitott kipufogójával még ütősebb volt, hang terén simán hozta egy Pro Mod szintjét. Szívesen megnézném őket komolyabb pályán.

A show után elindultunk kajálni, ahol nem kis meglepetésre egy 2 méteres "robot" szórakoztatta a közönséget. Elképesztően jó műsort csinál! Mindenféle hangeffektet nyom és ehhez passzolóan mozog, táncol, énekel, sír, gyereket ijeszt, szóval igazán sokoldalú tehetség.

A show után még nézelődtünk a depóban, de az esős idő miatt a szokásosnál jóval kevésbé lehetett látni a vasakat, gyakran teljesen körbe voltak kerítve ponyvákkal.

Találkoztunk még magyar barátokkal, Falcoval, kisfiával és SRobi teljes családjával. Sasfióka a helyi divatot követve kockás zászló mintájú gumicsizmában nyomta. Nemcsak, hogy szárazabb és biztonságosabb érzést nyújtott, de még beépített világítással is rendelkezett a lábbeli. (Természetesen gumicsizmát is lehetett venni a bazárban :)

Páran voltak elég bátrak, és felültek a Booster nevű szórakoztatóipari bolondságra. Mint a cucc honlapján olvasható, a 40 méter magas parittya akár 3.6 G-s terhelést is rányom az emberre. Pörög mint a veszedelem. :)

Közben persze folyamatosan szárították a pályát. Amikor már lassan két órája nem esett, felcsillant a remény, hogy esetleg csak lesz verseny is. Hát persze, hogy ekkor kezdett el esni, de nem gyengén.

Ennyi volt aznapra, döntöttünk és elindultunk vissza a szállásra. Immár szinte rutinból tudtam az utat. Leszámítva azt, hogy gyakran igen keskeny sávokban kellett elmanőverezni a szembe jövők mellett, igen jólesett egy kis fordítottság.

Már meglehetősen éhesek voltunk, de az étteremben csúcsforgalom volt, kb. 40 percet kellett asztalra várnunk, de ezúttal is igen fain sülteket hoztak. Mindenkinek melegen ajánlom a Harvestert, de főleg RT-nek. :)

Vacsi után a csapat egy része pihenőre tért, de a kemény mag még mulatozott egy kicsit, egy holland TF/D csapat tagjaival iszogattak.

Vasárnap

Az interneten még előző nap este megnéztem, hogy a terv szerint kicsit hamarabb kezdenek. Hogy mindenre jusson idő, kicsit korábban indultunk. 10 óra körül érkeztünk, ekkor már nagyon sok néző volt kint.

Nagyon nehezen indult ez a nap is. Persze lehet, hogy annak is szerepe volt ebben, hogy az egészségügyi központ éjjel csúnyán leégett.

Már régóta teljesen száraznak tünt a pálya, mégsem kezdődött el a tervezett időben a versenyzés. Iigen jelentős volt a csúszás, amikor bejelentették, hogy a sportsman (gyakorlatilag az amatőr) kategóriáknak nem lesz verseny, mehetnek haza. Pont néhány Super Gas autós depója környékén jártam, amikor ez elhangzott. A reakcióikból látszott, nem számítottak arra, hogy jut még nekik pályaidő. Mivel két forduló között a Top Fuel dragokat kell a leginkább szétszedni, ők kezdhették meg az időmérőket. Ez a királykategória, 6-7000 lóerős, 8 literes, kompresszoros motorok, nitrometán üzemanyag, hatalmas szárnyak, fülsüketítő hang, és persze földrengés...

Az első pár a hideg pályán teljesen találomra beállított kuplunggal kellett elrajtoljon, hát egyiküknek sem sikerült még csak 10 mp alá sem jutni. A 14 illetve 18 mp-s eredmények alig 20-30 méter padlógáz utáni gurulás eredményei. Már majdnem beindították a második pár autóit, amikor ismét eleredt az eső. Szerencsére csak rövid ideig esett, de így is eltelt 2 óra, mire ismét felálltak a Top Fuelek a rajtvonalhoz. A következő párok is eléggé visszafogott produkciókat mutattak be, két 10mp-s és két 6mp-s futam követte egymást.

Az utolsó párban viszont Andy Carter (balról) és Lex Joon igazi szoros futamban vívták ki a Top Fuel dragster kategória első két kvalifikációs helyét. Andy 4.9 @ 471 km/h, Lex 5.00 @ 492 km/h.

A következő kategória a nagyon népes Pro Mod mezőny. Ebben a kategóriában 8 literes, kompresszoros methanolos motorok, valamint akár 14 literes nitrós (N2O) motorokkal szerelt kasztnis autók (doorslammer) csatáznak. Rengeteg 6mp-s futamot láthattunk, bőven 350 km/h feletti célvonalikkal.Azért volt pár autó, aminek nem kis feladatot jelentett egyenesen menni. Az egyik futamban a bal pályát elhagyta a versenyző és szó szerint bevágott a másik autó elé, ezzel nemcsak magát zárta ki a továbbjutásból, hanem még ellenfelétől is elvette a mért idejét, hiszen a célvonalat ő vágta át. Végül a versenybírók arra a döntésre jutottak, hogy meg kell ismételni a futamot. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ebben a megismételt futamban elképesztő produkciót láthattunk Micke Lindahl-tól. Bár a verseny előtt igen jelentős előnnyel vezette a kategória bajnokságát, de azt, hogy ne jusson döntőbe, talán még így sem engedhette meg magának. Hát megküzdött a 16. helyért. :)   A remek rajt után féltáv körül olyan kacsázásba kezdett, hogy ihaj, de közben állt a gázon, csak minimális időre véve el a gázt, hogy az kormányzott kerekek is leérjenek azért néha. Végül 7.7720 @ 312 km/h eredménnyel jutott a döntőbe az utolsó helyen. Alig 0.5 mp-n múlt a dolog, a 17. 8.2-t futott, neki leesett a kompresszor szíjja.

A Pro Stock kategóriával folytatódott a verseny, ezek a 8 literes, benzinüzemű, szivómotoros kasztnis bestiák. 17:1-es kompresszióviszony, 1200 lóerő feletti teljesítmény, manuális váltó. A legkiegyensúlyozottabb kategória, az első három egy tizeden belül volt. (6.8x @ 32x km/h)
A képen látható különbség csak a reakcióidőből jött, a hátrébb levő GTO kicsivel jobb ET-t ment!

Top Methanol Funny Car következett. 8 literes kompresszoros, methanol üzemű 3000 lóerő körüli motorok, könnyű csővázon vékony műanyag héj. Az első három magas 5mp-s futamokkal, 390 km/h körüli célvonalikkal szórakoztattak bennünket.

A Funny Carok után az ugyanolyan motorral szerelt Top Methanol Dragsterek következtek. Könnyebbek, a motor jobb helyen van, a pilóta mögött, így pár tizeddel gyorsabbak voltak, az első hat autó 5.6 mp-nél is gyorsabb volt! Hihetetlen, hogy a folyamatos esőzések után, a hideg pályán is milyen jól mentek a versenyzők.

Következtek a motorok, ahol egyből az első a METACS áldozata lett, mint a képen is látható. :)
Szerencsére a nagy pukkanáson kívül nem történt semmi baj, folytatódhatott a versenyzés először a hatalmas V2-esekkel, majd jöttek a Top Fuel bike-ok. Az tisztán látszott, nekik nagyon fontos, hogy egyenesen álljanak be a rajthoz, mert kormányozni nem tudnak, az első kerék nem éri a földet normál üzemben.  Nem egy motoros ijesztően közel került a betonfalhoz, persze a gázt nem vették el, csak lógtak a motor túloldalán, mint Rossi egy nagyobb kanyarban. Kemény legények ezek, meg kell hagyni. Az egyik versenyző látva a korábbi falra kenődést kicsit a pálya közepe felé fordította a motor orrát, de ez már túl sok volt, elvitte a 1/8 mérföldes prizmát rendesen. Természetesen a puha anyagból készült "dobozt" gyorsan pótolták, és folytatódhatott a versenyzés.

Sajnos nekünk viszont eljött az idő, hogy elinduljunk a repülőtérre. Fájó szívvel fordítottam hátat a pályának. Különösen rossz érzés volt, hogy amikorra megtaláltuk a parkolóban a kocsinkat már ismét a Top Fuel Dragok hangját hallhattuk. A döntő első fordulóinak eredményét rádión még tudtuk követni egy ideig, de aztán az adás egyre zajosabb lett... Végetért a móka.

Egyébként ebben a TF/D körben Andy Carter alig pár századra elmaradva az európai rekordtól jutott tovább. (4.74 @ 512 km/h eredménnyel) A sebességrekordnál még gyorsabb is volt, de nem sikerült megismételnie, így a rekord nem változott.

Kicsit aggódtam, hogy fogunk visszatalálni az autókölcsönzőhöz, de meglepően egyszerűen ment. Leadtuk a járgányt, majd elbuszoztunk a terminálra. Kaja, pia, bevásárlás, várakozás, becsekkolás, motozás, felszállás...  Minden jól ment, amíg Budapestre nem értünk, ahova pont megérkezett a vihar, így félóra városnézés után megkísérelt leszállás az elképesztően rázkódó géppel nem sikerült, átstartoltunk. Nem először repültem, de ez már nagyon nem esett jól hajnali 1 óra tájban. Egy újabb félórás körözés után a vihar elvonultával a második leszállási kísérlet már sikeres volt. Végre földön.

Valahogy még kibírtam ébren hazáig, ahol szépen beájultam az ágyba, hogy reggel megfázva ébredjek. Most is teát szürcsölve írom ezt a postot...

Összegezve meglehetősen nagy cumi volt az időjárás, de csak láttunk minden kategóriában futamokat, maradandó emlékekkel gazdagodtunk szerintem mindnyájan, én biztosan!

Videó is lesz, pár héten belül, addig kitartás.